Most csak egy rövidebb átvezető fejezetet hoztam, de azért jó olvasást! Majd megpróbálok sietni a következővel!
Üdv: Bee
2. fejezet
Kedd
Mikor felébredtem félhomály volt, tehát vagy hajnal, vagy alkonyat. Először a hajnalra szavaztam, mert még mindig álmos voltam, és ezt megmagyarázná, ha kedd hajnal lenne, mert az azt jelentené, hogy megint csak pár órát aludtam. Aztán megláttam a táskámat az ágy mellett és megkerestem a telefonom. A kijelző 19:34-et mutatott, tehát alkonyodik. A nap legalább stimmelt, tényleg kedd volt. A 19.34 azt jelentette, hogy több mint 24 órát aludtam, eszerint illene fölkelnem. Mikor kimásztam az ágyból, még mindig csak melltartó és bugyi volt rajtam tehát Alice hallgatott rám.
Annak ellenére, hogy átaludtam egy teljes napot még mindig fáradt voltam. Úgy gondoltam egy tusolás jót tenne és egy kicsit éhes is voltam, tulajdonképpen a gyomrom keltett fel. Épp azon gondolkoztam, hogy hol fürödhetnék, amikor meghallottam Alice hangját a lépcső felöl.
- Kopp-kopp.
Csak ekkor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen nincs is ajtó a szobán, és a lépcső sem folytatódik, tehát a padláson lehetek. És tényleg ott voltam, mert mikor fölnéztem, láttam a keresztgerendákat, persze a tetőt (értsd a cserepeket) leszigetelték és faborítást kapott.
- Szia, elvitte a cica a nyelved?
- Ja nem. Szia, Alice. Csak most vettem észre, hogy milyen nagy ez a szoba és milyen magas. – Igaz a falnál csak egy méter magas lehetett, de a szoba közepén körülbelül négy méter volt a belmagasság.
- Hát igen ez az előnye a padlásnak, egyébként bocs, hogy ilyen magasra kerültél, csak hát mikor elosztottuk a szobákat még nem számítottunk vendégre. Az eredeti vendégszobát kapta meg Nathe és így maradt a padlás – szabadkozott.
- Szeretem a tetőtereket, ráadásul olyan szépen van berendezve – mondtam.
Sötétbarna keményfapadló volt és ugyanilyen fával volt borítva a mennyezet is és a tetőgerendák is ilyen színűek voltak a bútorokkal egyetemben. A falak tört fehérek voltak apró kék virágmintával ugyanilyen volt az ágynemű is. A padlóra több szőnyeg is volt terítve mind vastagok, bolyhosak és tört fehérek voltak.
- Esme örülni fog, hogy tetszik – rántott ki Alice a gondolataimból - Félt, hogy sötét lesz, de kár volt.
- Ez tapéta? – kérdeztem a falat nézegetve.
- Nem festék és van egy kis története – kezdett bele egy hosszúnak ígérkező történetbe - Először úgy terveztük, hogy Forks után a keleti partra költözünk, később Nessie miatt úgy gondoltuk nem megyünk olyan messzire. Ezért vettük meg ezt a házat, persze az üveges részt már mi építettük hozzá, de ez a része elég öreg. Nekünk eszünkbe se jutott megnézni a padlást, csak akkor jöttünk fel mikor a tetőteraszt építettük. Kész kis kincsesbánya volt Esme-nek mert tele volt régi bútorokkal. Nem tudom tudod-e, hogy Esme restaurátor - állt meg egy pillanatra.
- Nem tudtam – feleltem.
- Akkor a falak még fehérre voltak meszelve, de néhol leomlott a vakolat és alatta ilyen volt, mint most. Esme-nek megtetszett és lekaparta a vakolatot és a régit restaurálta, meg a bútorokat is, úgyhogy nagy része eredeti.
- Gyönyörű lett – ámuldoztam.< - Sajnos a fürdőszoba elég kicsi és gardrób sincs – közölte Alice, az utóbbi miatt igen letört volt. - Ezt úgy mondod, mintha kész katasztrófa lenne. - Az is. Próbáltam rábeszélni Esme-t, mert szerintem lenne rá elég hely, de ő azt mondta, hogy egy külön helység nem fér el – panaszkodott -, de a kedvemért berakott két szekrényt, amik illenek a szobához, és pakolni is lehet beléjük. Ja és a fürdőről jut eszembe, hogy úgy láttam, fürödni szeretnél. - Igen, azt terveztem. - Készítettem be törölközőket – mondta - Amúgy sajnos csak egy zuhany fért be… én masszázskádat akartam – tette hozzá. - Köszönöm – feleltem - Egyébként ez a masszázskád valami vámpírőrület – érdeklődtem - mert Mary is ragaszkodott hozzá, hogy minden fürdőszobában legyen. Pedig egy évben, talán ha kétszer használtam.- Egy nagy kádnak pedig megvannak az előnyei – kalandozott el egy pillanatra - Mellesleg, ha végeztél, gyere le enni, gondolom éhes vagy. Az előnyökre inkább nem voltam kíváncsi, így mielőtt bementem volna a fürdőbe, otthagyva Alice-t, csak ennyit mondtam: - Majd megyek. Az Alice által kissé leszólt fürdő egyáltalán nem érdemelte meg hogy leszólják. Passzolt a szobához ugyanolyan fapadló volt és a falak is olyanok voltak, mint a szoba többi részén (először megijedtem, hogy árt neki a pára, aztán mikor jobban megnéztem észrevettem, hogy le van húzva valami átlátszó lakkfélével, ami megvédi a víztől) és igaz, hogy nem volt benne masszázskád, de egy olyan hiper-szuper tusoló volt helyette ami, tele volt masszázsszelepekkel és még zenelejátszó is volt benne rádióval. Miután megfürödtem már nem volt kedvem megszárítani a hajamat ezért inkább még vizesen befontam és feltűztem, hogy nem csöpögjön. Fölvettem egy farmert és egy pólót aztán lementem. Így lefelé már feltűnt, hogy milyen magas is a ház, bár ha naponta párszor megteszem ezt az utat biztos, hogy lemegy az a két-három kiló, amit az elmúlt évben szettem fel, mert abbahagytam a rendszeres sportot. Persze testnevelés órák még most is voltak és néha eljártam futni, de hát ez távolról sem volt ugyan az. < - Jó estét, mindenkinek – álltam meg a lépcső alján. Kicsit kínosan éreztem magam, és nem igazán tudtam mit is kéne mondanom, szerencsére Esme kisegített. - Kialudtad magad? – kérdezte - Igen és a szoba is igazán szép – mondtam. - Köszönöm, örülök, hogy tetszik – mosolygott rám és én is visszamosolyogtam. – Éhes vagy? – kérdezte - Alice azt mondta, az leszel. - Alice-nek most is igaza lett – feleltem. - Alice azt is mondta, hogy szereted a kínait. - Ebben is igaza volt. - Akkor jó – hozott elő a konyhából néhány doboz kínait és miután a odaadta hozzátette – Nem akarlak megmérgezni a főztömmel, ez legalább biztos ehető! - A rántott hús is teljesen rendben volt – mondtam vigasztalásképp - egyébként erős gyomrom van. Már nagyon régen ettem kínait és már hiányoztak az otthoni ízek, mert ha nem jött össze a vacsi mindig ez volt a „B” terv. Evés közben mivel mást nem tudtam csinálni figyeltem a TV-t. Épp valami hírműsor ment, aztán később már Cullen-éket figyeltem, ahogy TV-ét néznek. Pontosabban csak azokat, akik itt voltak. Carlisle és Esme figyelték az adást, bár közben Esme néha rám nézett és mosolygott. Jasper és Alice is ott ültek, de ők a TV helyett inkább egymást nézték, Bella és Edward meg az udvaron voltak és az eget kémlelték talán hullócsillagok után kutatva (lévén, hogy augusztus volt és ilyenkor szokott csillaghullás lenni). Emmett és Rosalie a garázsban voltak Rose szerelgetett valamit Emmett meg tartotta a kocsit. Miközben a szobában lévőket figyeltem elcsíptem egy emléket, ha jól sejtem Esme-ét.
- Felébredt, úgyhogy hamarosan lejön – mondta Alice a lépcsőn lefelé jövet.
- Akkor én inkább csatlakozom Rose-ékhoz – közölte Nathe miközben elhagyta a házat.
- Túlélem – válaszolt Nathe olyan hangsúllyal, mintha csak azt mondaná „leszarom”.
Ennek semmi értelme sincs - gondoltam, miért menne azért el, mert én lejövök. Pontosabban van értelme, akkor, ha kerül engem, de ha kerül, miért vitt haza pénteken? Végül arra jutottam, hogy az nyilvánvaló, hogy kerül csak az nem, hogy miért teszi. Vagy lehet, hogy az is nyilvánvaló, csak én nem veszem észre? Mióta feltűntem kerül, más magyarázat arra sincs, hogy miért ment el vasárnap vadászni Emmett-tel, mikor pénteken még aranyszínűek voltak a szemei… ez így elég teljesen logikátlan, bár Emmett szemeire nem emlékszem. Lehet, hogy csak őt kísérte el… más ötletem nincs.
Miután megettem a kínaimat rájöttem, hogy most még ennyi alvás után is álmos vagyok, ezért miután megköszöntem a vacsorát elmentem lefeküdni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése